Válni vagy nem válni?

Második bejegyzésemet egy olyan témáról írom, ami azt gondolom hogy nagyon sok embert érint. Ez a 25 sor a válásokról fog szólni.
Természetesen minden válást egy házasságkötés előz meg amit az emberek általában szerelemből ritkábban érdekből kötnek meg. Aztán egy idő után megromlik a kapcsolatuk, amit nem azzal korrigálnak hogy megpróbálják megbeszélni problémát, hanem egyből mennek az ügyvédhez hogy el akarnak válni. Anno 20-30-40-50 éve nem volt ilyen hogy válás, még akkor sem ha a férj iszákos volt és verte a feleségét. Sajnos az elmúlt 10 évben a válások száma megnövekedett, ami azt jelenti hogy évről évre 25000 házaspár bontja fel az örökkévalóságig kötött szerződést, és ez a szám egyre csak nő. Szerencsére Európában nem hazánkban a legrosszabb a helyzet, hanem Belgiumban, ahol a házasságok háromnegyede végződik válással. Én nem azt mondom hogy ne váljanak el ha nem boldogok, hanem azt hogy nem kell elhamarkodni a házasságkötést, ugyanis akkor azt hiszik hogy egymásnak lettek teremtve, aztán kiderül hogy mégsem. 4-5-6 év együttélés alatt meg lehet ismerni a másik fél majdnem minden oldalát ha nem is az összeset. Sajnos van már ilyen szempontból tapasztalatom, nem is kevés és azt kell hogy mondjam hogy a válások nagy részét egy 3. fél okozza. Megintcsak nagy részt tesz ki az alkoholizmusból eredő problémák, amiknek szintén válás a vége. Hogy ne legyen annyira "szomorú" a bejegyzésem, szeretnék egy pár érdekes adatot megemlíteni:
A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik. (kiderül ki az erősebb nem?)
A két legfőbb válóok a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.(mint már említettem)
Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától. (sajnálatos adat)
Viszont amin nagyon meglepődtem, az az, hogy korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett.  A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre.
Bejegyzésem végén egy mítoszt szeretnék lerombolni, miszerint a házasságok nagy része a 7. évben megy tönkre. Ez egyáltalán nem igaz, ugyanis a számadatok szerint nincs így: a statisztikák szerint a hét éve házasok egyáltalán nem szakítanak kiugró számban.

Fontos-e hogy legyen példaképünk?

Az idei tanév első blogbejegyzésében a példaképek fontosságát szeretném szemléltetni, ami úgy gondolom, hogy a mai világban egy "elfeledett" dolog.

Miért is fontos hogy legyen példaképünk? Ki legyen ez a teremtmény? Vajon miért nem azt írtam hogy ember?

Nos, Én azt gondolom, hogy egy példaképnek nem feltétlen egy emberi lénynek kell lennie ugyanis gyerekként sokkal inkább szeretnénk hasonlítani Superman-ra vagy Batman-ra mint egy úgymond "átlagos" emberre. Aztán természetesen ez az elképzelés egy idő után megváltozik, és egy valós embert kezdünk el csodálni, ami sok esetben egy családtag, egy hozzánk közel álló személy. Aztán vannak olyanok is akik nem családtagokat, közeli ismerősöket tekintenek példaképüknek, hanem egy tőlük távolabb álló személyt. Ezt a kategóriát 2 csoportra bontanám. Az első csoportba tartoznak azok akik egy sztárt, egy híres embert csodálnak, a másodikba pedig akik egy olyasvalakit tartanak példaszerűnek aki a környezetükben dolgozik, tevékenykedik, nem régóta ismerik, de érzik hogy olyanná szeretnének válni mint ő.

Azonban nem szabad átesni a ló túloldalára, mert például vannak olyanok akik a testrészeiket is átszabatják csak azért hogy hasonlítsanak a szóban forgó emberre. Szerintem ez már egy "kicsit" sok és ezt már nem tartom normálisnak.

Ha röviden és tömören kéne megfogalmazni hogy mit jelent ez a példaképes dolog akkor így írnám le:

Mintául választott személy, akiben különösen értékes, számunkra vonzó tulajdonságokat érzünk meg, vagy ismerünk fel.Miért fontos hogy legyen egy ilyen ember az életünkben?

Azért, mert ez erőt és lendületet adhat ha valamiféle akadályt kell leküzdenünk. Azonban vigyázni kell, mert ha esetleg ez az illető, akit mi nagyon csodálunk valami olyasmit tesz ami számunkra bántó, vagy nagyon rosszul esik, nem szabad az ilyet komolyan venni, mert rossz hatással lehet életünkre. Példa: Tételezzük fel hogy én egy márkát nagyon szeretek. Legyen ez a kedvenc márka a Nike, és egyik nap azt látom a tv-ben hogy egy nekem nagyon szimpatikus színész/énekes/híres ember aki a példaképem, kijelenti hogy ez a gyártó finoman szólva ódivatú. Ilyenektől nem kell megzuhanni, élni kell tovább az életet és figyelmen kívül hagyni, hogy ki mit mond.

Bejegyzésemet egy egyszerű kérdéssel zárnám:

Neked van példaképed?

Készen volnék 5. portfóliós feladatommal is, amibe úgy érzem egy kis humor is belefért. Zárásképp annyit mondanék, hogy élveztem ezt a pár feladatot, annak ellenére hogy voltak nehéz pillanatok. Holnap tiszta szívvel adom majd át javításra, úgy érzem mindent megtettem, amit meg lehetett.

http://www.youtube.com/watch?v=BRl8zrUKz_o&feature=youtu.be

Ezen a héten a fő project a videó volt, de mivel figyelmetlen voltam, ezért az elbeszélést is újra írtam. A videó kicsit pepecselős munka volt, végülis élveztem, egész tűrhető volt.

Az előző héten pihentem egy kicsit, de ezen a héten újult erővel láttam neki a munkának. Most két feladatot kellett végrehajtanom. Sorba haladok, tehát a leíró és az elbeszélő szöveg következett. Mind a kettőnek az írását nagyon élveztem, mert egy kicsit bele tudtam magam élni. Az elsőnél arra a következtetésre jutottam, hogy el kell mennem Rómába megnézni a Sixtus kápolnát. A másodiknál meg jót szórakoztam az általam kitalált hülyeségen.

Ebben a bejegyzésben az első portfóliós munkám a téma. Az általam kiválasztott feladat, az a szövegértés. Úgy gondolom, hogy nem volt nagyon nehéz, de azért volt benne olyan kérdés, amin elég erősen el kellett gondolkodnom. (Azt hittem nehezebb lesz, kicsit rágörcsöltem)

Egyél, igyál, rágózz!

Manapság mindenhol reklámokat láthatunk. Az újságban, a tv-ben, az interneten stb. Ebben a bejegyzésben a tv-ben elhangzó Orbit reklám ellen szeretnék "kampányolni"

Gondoljunk bele mit hallunk a reklám végén: Egyél, igyál, rágózz! Ezzel azt akarják elérni, hogy a rágózás az egy olyan természetes dolog legyen mint a táplálkozás vagy a folyadékbevitel. Az a gond, hogy az emberek bele sem gondolnak, hogy ezzel ártanak a szervezetüknek. Az egy másik dolog hogy serkenti a vérkeringést, de szögezzük le hogy nem a rágó, hanem a rágás. Nagyon kevés ember van azzal tisztában, hogy a rágókban egy különféle rágásserkentő anyag van, ami arra késztet, hogy folyamatosan rágj, rágj és rágj.

A másik félreértelmezett tulajdonság az a sugarfree rágók, azaz a cukormentes kategória. Lehet hogy nincs benne cukor, de tele van édesítőszerekkel, amik még rosszabbak, mint a cukor. Éppen a kezembe akadt egy ilyen fajta: Összetevők: édesítőszerek: szorbit, xilit, eritrit, aszpartám, aceszulfám-K, szukralóz. Cukor egy gramm nincs benne, de szerintem jobban járnánk. Sok dolog van még ráírva például ilyen hogy: Nagyobb mennyiség fogyasztása hashajtó hatású.

A fogyasztók általában azért veszik, hogy ne legyen büdös a szájuk, miközben ezt egy egyszerű fogmosással orvosolni lehetne, és akkor nem is kérődznének egész nap. Elég visszataszító tud lenni amikor egy öltönyös, befolyásosnak tűnő ipse elkezd csámcsogni egy rágón. Ha már ilyet eszünk meg kéne tanulni, hogy hogyan. Nem beszélve azokról a gazdátlan rágókról, amiket kiköpködnek az után aztán valaki beleül vagy belelép.

4. Kritika, vélemény a Rózsa neve c. filmről

Az elmúlt pár magyar óra során egy nagyon érdekes filmmel ismerkedtünk meg, ennek a címe "A Rózsa neve". Ez egy 1380 környékén játszódó olasz-francia-NSZK thriller egy kis detektíves beütéssel, Sir Sean Connery főszereplésével. Ha valaki arra vetemedik hogy megnézi, előre mondom, hogy nem tavaly forgatták, ne egy James Bond effektes Oscar díjas filmre készüljünk, de ha ettől eltekintünk a maga korában ez egy izgalmas, látványos film volt.

Ha már a filmeknél járunk annyit hadd mondjak el, hogy mostanában már sajnos annyi filmet leforgattak, hogy túl sok újdonságot nem tudnak kitalálni, úgyhogy a kevesebb néha több. Ezért szeretem a régi filmeket, mert bár látványra nem egy Avatar, viszont sokkal jobban el lehet rajtuk gondolkodni.

Visszatérve a Rózsa nevére, ez is a fent említett elgondolkodtató filmek közé sorolnám, és nagyon jól megvan benne az csinálva hogy miközben Sean Connery oldja a rejtélyt, a nézőket is bevonja, gondolkodásra ösztönzi. A film sikereket is elért, méghozzá az alábbiakat: BAFTA-díj - Legjobb smink és maszk, BAFTA-díj - Legjobb férfi alakítás: Sir Sean Connery, Cézár-díj  - Legjobb idegennyelvű film: Jean-Jacques Annaud.
Akinek van rá ideje, csak azt tudom mondani hogy pattogatott kukorica elő, DVD be. 130 perc tele nyomozással. Figyelem! 12 éven aluli gyerekeknek nem ajánlott.

Egybeírás? Különírás? Egyáltalán: mennyire fontos a helyesírás?

Ezen a témán már egy párszor elgondolkoztam, és nem csak a nyelvtan dolgozatok írása alatt (mikor is azt gondoljuk hogy ez az egész "hüjeség" meg minek "ijeneket" tanulni), hanem sok helyesírást igénylő dokumentumnál is pl.: hivatalos papírok vagy akár egy esetleges buli meghívóján, amin tegyük hozzá nem túlzottan mutatna jól egy felcserélt "ly" vagy egy felettéb hosszú szó, amit valójában külön kell írni. Visszataszító lehet, a buli értékét rontja. Kétszer meggondolnám hogy elmegyek-e.

De térjünk vissza az egybeírásra illetve társára a különírásra. Azt gondolom, hogy nem nehéz dolog megtanulni, csak az a probléma ezzel, hogyha egy gyerek megtanulja, nem használja  azt.

Miért van ez így?

Azért, mert életünkbe "szerencsére" beköltözött a Facebook, így már szinte oda se figyelünk a helyesírásra, és ahol tudunk rövidítünk, így született a szleng, a lustaság nyelve.

Hogyan lehet ezen javítani?

Nagyon egyszerű, törvénybe kéne foglalni azt, hogy egy héten legyen legalább 3 nyelvtan. Biztos vagyok benne hogy ez megoldaná a mostani helyzetet, és nem beszélnénk olyan csúnyán a magyart, ami bár egy nehéz, de annál inkább gyönyörű nyelv. Én amikor használom a Facebook-on a chat-et, akkor törekszem a helyesírásra, az írásjeleket és a nagybetűket is beleértve.

Nekem jobb a telefonom bi-bi-bi!

Ebben a bejegyzésben a mai telefonokról szeretnék beszélni illetve a gazdájukról.
Manapság akárhova megyünk tömegközlekedéssel, minden második ember kezébe különböző elektronikus készüléket találhatunk. Ezek az eszközök már elengedhetetlen kellékek a mindennapokban. Nehéz olyan embert találni akinek nincs telefonja vagy nem használja.
Sajnos mint mindenben, ebben is kialakult egy amolyan versengés az emberek között ami arra kézteti az "ellenfeleket" hogy megvegyék a legújabb, legvagányabb telefonokat iszonyatos pénzekért. Mindenhol jelen van ez a versengés, pláne az iskolákban. Akinek nincsen kerete egy ilyen telefonra, vagy csak nem látja értelmét, a többi gyerek szemében visszamaradott, "gáz". Ezt nevezik kortárs nyomásnak, ami azt jelenti, hogy fel kell zárkózni a tömeghez különben számkivetettek leszünk. Szerintem az lenne a legegyszerűbb ha mindenkinek csak egy alap telefonja lenne az iskolában ami arra lenne jó hogy lehessen vele telefonálni meg sms-t írni. Több nem is kellene, ráadásul a tolvajlás is lehet hogy visszaesne, ugyanis ez egy másik ágazata a drága telefonoknak. Addig oké hogy megvesznek egy 200000Ft-s készüléket, de abba bele se gondolnak hogy mi van akkor, ha az utcán találkoznak egy olyan emberrel aki kölcsön szeretné venni a telefonjukat állandó használatra. Nem beszélve arról hogy az még a jobbik eset hogyha csak a értékek vesznek oda.
Zárásképp annyit mondanék még hogy lehet venni ilyen mobilokat, de ahogy kihozzák az üzletből már a felét se éri, és 1 hónap műlva már elavult lesz.

Fordítsuk le hétköznapi szituációra. Az apa szigorú büntetése mennyire oldja meg a testvérféltékenységből akadó konfliktusokat, bajokat? 

Nos szerintem ez kétféleképpen is elsülhet, az első az alábbi:

Az apa szigorából adódóan, a gyerek megérti, hogy amit csinált az nem jó, és nem szeretne ismét bűntetést kapni. A másik lehetőség az az, hogy a gyerek nem képes, vagy nem akarja megérteni azt, hogy a szülő mindannyiukat ugyanúgy szereti. Azt gondolom hogy az első verzió nem túl gyakori, ugyanis már kicsi korukban tapasztalhatnak számukra erre utaló jelet, például: Tegyük fel hogy 2 gyerek van a családban, az egyik legyen 10 a másik pedig 5 éves. A család elmegy fagyizni, és a kisebbik gyerkőc csak egy gombócot kap, a nagyobbik pedig kettőt. Az 5 éves ezt úgy fogja fel, hogy a testvére többet kapott, ezért őt jobban szeretik, közben ez a mennyiség különbség csupán a koron alapul. Természetesen ezt a kicsi nem érti meg, és elkezdődik a hiszti vagy sírás.

Az Én tapasztalatom a két húgom által jött létre, ugyanis nálunk is voltak már különféle nézeteltérések azért, mert a másik kicsivel többet vagy mást kapott. Természetesen a szüleink mindig arra törekedtek, hogy mindhármunknak ugyanannyi jusson mindenből, de ez nem mindig volt lehetséges.

Összegzés képpen annyit mondanék még el, hogy testvérek között mindig megvolt megvan és meg is lesz ez a rivalizálás ugyanis mindenkinek rosszul esne ha például a munkahelyén egy munkatárs többet kapna, csupán azért, mert a főnöknek jobban tetszik az illető arca.

Ha Káin az Úrra haragudott, miért Ábel ellen fordult?

Szerintem mindenki sejtheti hogy miért Ábelre súlytott le Káin. Az ok a következő:

Gondoljunk csak bele, ha a való életben egy cégnél egy viszonylag jó pozíciót töltünk be, és a főnök éppen bal lábbal kelt fel és nem úgy viszonyul a munkánkhoz mint ahogy azt elvárnánk, az emberek 95% biztos hogy nem szólna a főnöknek, mert nem tehetik meg. Ha mégis, akkor kereshetnek új munkahelyet.

Mivel idegesek vagyunk a főnök miatt, ezért valakin le kell vezetnünk a feszültséget, például a az alacsonyabb beosztott kollégánkon. Káin szerintem hasonlóan gondolkozott. Mivel a minden6ót, Istent meg sem közelíthet, ezért a hozzá legközelebb emberen tölti ki haragját. Ugyanakkor irígység is fellelhető Káinban, mint minden emberben mégha ezt nem is  fogadják el. Ez egy természetes dolog, természetesen mértékkel. Ha ez volt az ok amiért Ábel meghalt, kimondhatjuk, hogy Káin egy önző és nagyon irigy ember volt, ha testvérét is képes megölni, azért mert az Úr máshogy tekintett rá.

Bejegyzésemet egy szerintem vicces, mégis ide kapcsolódó történettel zárnám:

Többször is megtörtént már, hogy a két házörző kutyánk hevesen ugattak egy éppen elhaladó kukásautót, mikor Igor (moszkvai őr) spontán odament dühében Pamacshoz (golden retriver) és "megharapta". Szerencsére az elszenvedőnek baja nem lett sűrű bundázata miatt, de nagyon meglepődtem ennek láttán. Kíváncsi vagyok hogy zajlódhatott le Igor fejében: -Már megint itt van ez a kukásautó, Pamacs ez is a te hibád!!! vagy valami ehhez hasonló. 

Carpe diem

Mi is valójában  a Carpe diem? Miben nyilvánul meg? Nos, szertintem egyáltalán nem egy kötött műfaj, nagyon sok műben fellelhető például: Horatius Thaliachushoz, Várady Szabolcs: Horác, Punnany Massif: Élvezd! és még sorolhatnám.

Azt mondják, hogy a carpe diem egy életérzés, ami arról szól hogy élj a mának és bele se gondolj mi lesz holnap. Szerintem ezt a fajta felfogást el is kéne felejteni, mert nagy bajok származhatnak abból ha csak a mának élünk pl.: elköltjük az összes pénzünket ami később akár csődhöz is vezethez. Erre a gondolatmenetre egy idézet egy filmsztártól: " Az ember addig csináljon felfordulást, amíg tud" George Clooney.

Viszont vannak pozitív oldalai is. Ha például úgy fogjuk fel ezt az egészet, hogy éljünk a mának, de gondoljunka holnapra is, az pozitív hatással lehet életünkre.

Azt kell mondjam egyet értek Paulo Coelho-val aki az alábbiakat mondta: "Nem tudom, meddig tarthat ez az álom, de elhatározom, hogy minden pillanatát úgy fogom megélni, mintha az lenne az utolsó." Sokan nem tisztelik eléggé az életet meg ajándékokat és nem becsülik embertársainkat. Az lenne a legjobb ha mindenki úgyélné életét, mintha az utolsó lenne és akkor mindenkihálát adna minden egyes napnak amikor felkelhetett.

Számomra a carpe diem egy számban fogalmazódott meg, melyre első hallgatásra azt hittem hogy csak egy sima Rap. DE NEM. Ez a szám Punnany Massif-tól az Élvezd! Csak 3.-4. hallgatásra esett le hogy ez a szám tetszik, van értelme, mondanivalója és mindemellett ritmusos is.

Dolgozatomat egyik kedvenc magyar Kossuth-díjas íróm szavaival zátnám melyek az alábbiak: "A legfontosabb idő a jelen pillanat, a legfontosabb ember az akivel éppen beszélek. Teljesen egyetértek vele. Akárkivel beszélünk, úgy tegyük mintha utoljára tehetnénk.

Várady Szabolcs: Horác

Ez a modern stílusú vers szerintem egy amolyan válasz lévél Horatius Thaliarchushoz című művére.

Kicsit furcsa ez a XXI-i szóhasználat, de szerintem pont ezért tetszik az embereknek.

Facebook

Manapság főleg a fiatalok körében nagyon elterjedté vált a világ legismertebb közösségi oldala a Facebook. Nagyon sok embernél jelentkezik a függőség, amit természetesen az orvosok gyógyítani tudnak, de nagyon sokan nem vallják be maguknak az igazságot. Én magamról nem tudom elképzelni hogy függővé váljak. A Facebook-os jelenlétem annyiból áll hogy felmegyek, megnézem vannak-e értesítéseim, üzeneteim, ha vannak akkor megnézem őket, ha nincsenek akkor bezárom az ablakot.

Számomra nincs annyi érdekes dolog hogy órákon át üljek a képernyő előtt egy közösségi oldal miatt. Én személy szerint azt csinálnám hogy hogy korlátoznám a hozzáférést, például egy embernek csak 1 óra jelenlétet engednék, természetesen ez a Facebook-nak nem tenne jót, csökkenne a látogatottság, ami pénzkieséshez vezetne. 

Több oka is van annak hogy korlátoznám a neten való "szörfölést":

-Manapság túl sok az elhízott gyermek, amit az internet/számítógép elősegít!

-A képernyő sugárzása rontja a szemet ráadásul a testnek sem kedvez.

 -Az interneten senki sincsen biztonságban, nagyon sok olyan történetet hallhattunk a Facebook kapcsán, hogy valakit egy kép vagy akár egy megjegyzés miatt rúgtak ki.

 Nem azt mondom hogy teljesen legyünk zárkózottak, de figyeljük arra, hogy mit posztolunk, és ésszel rakosgassunk fel képeket mert a későbbiekben kompromitálók lehetnek.

Azt javaslom hogy minél kevesebbet időt töltsünk a gép előtt és többet a szabadban, a barátainkkal.

"Két testvér, két nő típus."

Azt gondolom hogy részben mindkét hölgynek igaza volt. Mindkettőjüknek más-más szempontból.

Iszménéjé az alábbi: Kicsit elkanyarodva ettől a témától, a 4.-re térnék át ami a következő:

"Van-e olyan meggyőződése, amiért akár a halált is vállalná?" Nos, részemről nincs olyan meggyőződésem amiért akár halált is vállalnék, és szerintem Iszménének sem volt olyan fontos bátyja eltemetése, hogy meghaljon érte. Iszménét, az alábbi szavakkal jellemezném: hitvány, gyenge, szerencsétlen ember,
talán kevésbé szereti testvérét, de ragaszkodik hozzá, nem hisz a választás
lehetőségében, engedelmes, aggódó, és nagyon fél. Részben egyetértett Antigonéval, miszerint el kellett volna temetni testvérüket.
Antigoné gondolkodás módja szinte az ellentétje volt nővérének. Ő azt gondolta hogy mindegy hogy él-e vagy hal, testvérét temessék el mindenáron, még akkor is ha ez ütközik bátyja gondolat menetével.Antifonét az alábbi szavakkal jellemezném: bátor, vakmerő, elszánt, lobbanékony természetű, heves, elutasító, kemény ember. (Már mondhatni egy férfi jut róla eszembe)
Mint nő, inkább Iszméné áll hozzám közelebb, mert szerintem nem baj ha "gyáva" vagy fél a haláltól.
Egy nő ne legyen erőszakos, se önfejű!
Most nem megyek bele abba a témába hogy milyen legyen egy nő, és milyen nem, meg persze ez mindenkinek a saját ízlése szerint áll össze, de szerintem egy férfi sem szereti ha az ellenkező nem, rendelkezik az alábbi tulajdonságokkal.

"Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!"

Nagyon sokan úgy vélekednek ebben a témában hogy akár egy háztartás, akár egy cég igazgatásáról van szó, a legjobb ha egy férfi áll az élen. Azt gondolom hogy ez nem minden esetben jó ilyen felállásban.

A statisztika is ezt  bizonyítja. Nagyon sok felmérést csináltak. Egy a sok közül: a felmérések szerint a nők egyszerre több dologra tudnak figyelni, ami szerintem hasonló ahhoz, amikor döntést kell hozni, több szempontból is szem ügyre tudják venni a dolgokat és ennek tudatában képesek döntést hozni.

Ezzel nem azt szeretném mondani hogy csak nők legyenek a "főnökök", de nem árt ha kikérjük a tanácsát a fizikailag gyengébb nemnek.

Ez csak az Én véleményem, nagyon sokan úgy gondolják hogy a nőknek semmi keresnivalójuk nincs a hierarchia élén, nekik a konyha meg a gyerek való.

Úgy gondolom hogy ez egy primitív gondolkodás mód miszerint, csak a férfiak vihetik valamire, csak belőlük válhat igazi ember, amellett hogy ők a legeszesebbek és legerősebbek. Ellenben a nőikkel, akik gondolkodásban nem jeleskednek és csak otthon lógatják  a lábukat.

Szerintem ez egy elítélendő gondolat menet, ugyanis órákon, sőt napokon át lehetne sorolni az olyan nőket akik sokkal többet tettek le az asztalra, mint egy hétköznapi embertársunk.