Válni vagy nem válni?

Második bejegyzésemet egy olyan témáról írom, ami azt gondolom hogy nagyon sok embert érint. Ez a 25 sor a válásokról fog szólni.
Természetesen minden válást egy házasságkötés előz meg amit az emberek általában szerelemből ritkábban érdekből kötnek meg. Aztán egy idő után megromlik a kapcsolatuk, amit nem azzal korrigálnak hogy megpróbálják megbeszélni problémát, hanem egyből mennek az ügyvédhez hogy el akarnak válni. Anno 20-30-40-50 éve nem volt ilyen hogy válás, még akkor sem ha a férj iszákos volt és verte a feleségét. Sajnos az elmúlt 10 évben a válások száma megnövekedett, ami azt jelenti hogy évről évre 25000 házaspár bontja fel az örökkévalóságig kötött szerződést, és ez a szám egyre csak nő. Szerencsére Európában nem hazánkban a legrosszabb a helyzet, hanem Belgiumban, ahol a házasságok háromnegyede végződik válással. Én nem azt mondom hogy ne váljanak el ha nem boldogok, hanem azt hogy nem kell elhamarkodni a házasságkötést, ugyanis akkor azt hiszik hogy egymásnak lettek teremtve, aztán kiderül hogy mégsem. 4-5-6 év együttélés alatt meg lehet ismerni a másik fél majdnem minden oldalát ha nem is az összeset. Sajnos van már ilyen szempontból tapasztalatom, nem is kevés és azt kell hogy mondjam hogy a válások nagy részét egy 3. fél okozza. Megintcsak nagy részt tesz ki az alkoholizmusból eredő problémák, amiknek szintén válás a vége. Hogy ne legyen annyira "szomorú" a bejegyzésem, szeretnék egy pár érdekes adatot megemlíteni:
A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik. (kiderül ki az erősebb nem?)
A két legfőbb válóok a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.(mint már említettem)
Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától. (sajnálatos adat)
Viszont amin nagyon meglepődtem, az az, hogy korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett.  A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre.
Bejegyzésem végén egy mítoszt szeretnék lerombolni, miszerint a házasságok nagy része a 7. évben megy tönkre. Ez egyáltalán nem igaz, ugyanis a számadatok szerint nincs így: a statisztikák szerint a hét éve házasok egyáltalán nem szakítanak kiugró számban.

Fontos-e hogy legyen példaképünk?

Az idei tanév első blogbejegyzésében a példaképek fontosságát szeretném szemléltetni, ami úgy gondolom, hogy a mai világban egy "elfeledett" dolog.

Miért is fontos hogy legyen példaképünk? Ki legyen ez a teremtmény? Vajon miért nem azt írtam hogy ember?

Nos, Én azt gondolom, hogy egy példaképnek nem feltétlen egy emberi lénynek kell lennie ugyanis gyerekként sokkal inkább szeretnénk hasonlítani Superman-ra vagy Batman-ra mint egy úgymond "átlagos" emberre. Aztán természetesen ez az elképzelés egy idő után megváltozik, és egy valós embert kezdünk el csodálni, ami sok esetben egy családtag, egy hozzánk közel álló személy. Aztán vannak olyanok is akik nem családtagokat, közeli ismerősöket tekintenek példaképüknek, hanem egy tőlük távolabb álló személyt. Ezt a kategóriát 2 csoportra bontanám. Az első csoportba tartoznak azok akik egy sztárt, egy híres embert csodálnak, a másodikba pedig akik egy olyasvalakit tartanak példaszerűnek aki a környezetükben dolgozik, tevékenykedik, nem régóta ismerik, de érzik hogy olyanná szeretnének válni mint ő.

Azonban nem szabad átesni a ló túloldalára, mert például vannak olyanok akik a testrészeiket is átszabatják csak azért hogy hasonlítsanak a szóban forgó emberre. Szerintem ez már egy "kicsit" sok és ezt már nem tartom normálisnak.

Ha röviden és tömören kéne megfogalmazni hogy mit jelent ez a példaképes dolog akkor így írnám le:

Mintául választott személy, akiben különösen értékes, számunkra vonzó tulajdonságokat érzünk meg, vagy ismerünk fel.Miért fontos hogy legyen egy ilyen ember az életünkben?

Azért, mert ez erőt és lendületet adhat ha valamiféle akadályt kell leküzdenünk. Azonban vigyázni kell, mert ha esetleg ez az illető, akit mi nagyon csodálunk valami olyasmit tesz ami számunkra bántó, vagy nagyon rosszul esik, nem szabad az ilyet komolyan venni, mert rossz hatással lehet életünkre. Példa: Tételezzük fel hogy én egy márkát nagyon szeretek. Legyen ez a kedvenc márka a Nike, és egyik nap azt látom a tv-ben hogy egy nekem nagyon szimpatikus színész/énekes/híres ember aki a példaképem, kijelenti hogy ez a gyártó finoman szólva ódivatú. Ilyenektől nem kell megzuhanni, élni kell tovább az életet és figyelmen kívül hagyni, hogy ki mit mond.

Bejegyzésemet egy egyszerű kérdéssel zárnám:

Neked van példaképed?