2014. február 23., vasárnap

Drámanap 2014

A választott bejegyzésemben az idei drámanapról szeretném kifejteni a véleményemet, mind az eredményről, mind a folyamatról.
Kezdjük az elején. Az ötlet: Drámanap. Azt kell mondjam nem gondoltam volna hogy az osztály ennyire össze fog tartani és közös erővel fogjuk teljesíteni ezt a feladatot. Szerintem jó szórakozás volt mindenkinek, még annak is aki nem állt színpadra. Majdnem az egész osztály részt vett az esemény előkészületeiben, sokat változtattunk, sokat próbáltunk és nem utolsó sorban eszméletlen sokat röhögtünk. Nagyon éveztük az egész folyamatot, egy pozitív élmény volt egészen az eredményhirdetésig. De ne ugorjunk annyira előre, először is nézzük az előadás napját.
Volt egy kis kavarodás az elején, de elkezdődött, az A-sok előadásával, miután vége lett, éreztük, hogy ők lesznek a valódi vetélytársaink. Mi következtünk. Amint elfoglaltam helyemet, (természetesen taps és fütyülés követett) a szövegemet egyből elfelejtettem. Szerencsére amikor rám került a sor, minden félelmem megszűnt és beindult a gépezet. Minden úgy ment ahogy azt akartuk, láttunk maguk előtt az első helyezettnek járó díjat.
Elérkezett hát a nagy pillanat, az eredményhirdetés. Amikor meghallottuk hogy 5. helyen végeztünk, mindenki ki volt akadva, úgy gondolom okkal. A legnagyobb problémám a zsűrivel volt, aki úgy gondolom hogy nem túlzottam volt pártatlan. Szerintem mi tértünk el a legkevésbé a műtől, nekünk volt a legjobb a "felszereltségünk" és nem utolsó sorban a mi produkciónkon röhögött a legtöbbet a közönség. A következő egyet nem értésem ebben a kijelentésben van: hogyha a B-sek nem szólták volna el magukat, akkor előrébb is végezhettek volna, amiből arra lehet következtetni hogy akkor mi lettünk volna az utolsók, ami még jobban lelombozott volna minket. A következő, egyben utolsó problémám az N-esek produkciójával volt, mégpedig az, hogy ezt a Drámanapot szinte mindenki megcsinálta tanári segítség nélkül. Nekik nem sikerült. Én ezt a zsűri helyében sok-sok mínusz ponttal díjaztam volna, hiszen ez az esemény a diákságról szól. Jövőre ennyi erővel Andy Vajna is jöhetne producernek.
Végül azt kell mondjam jól szórakoztunk, az eredményt nem találjuk reálisnak, és igenis legyen jövőre is hasonló nap, természetesen ne azért hogy ők is "szívjanak", hanem azért hogy ők is jól szórakozhassanak (reméljük másik zsűri szeme láttára).
A nő az legyen nő a férfi pedig férfi!

Amennyiben jól értelmeztem az 1-es témát akkor ebben a kötelező bejegyzésben a női-férfi szerepekről kell írni egy pár sort. A mai világban ezek a "kötelezettségek" már nincsenek elkülönítve értem ezalatt a főzést, takarítást, autószerelést stb.. 
Miért ne dolgozhatna egy férfi fodrászként vagy egy nő hentesként. Szerintem manapság semmi sem meglepő, pláne ha találkozhatunk olyan emberrel is, aki férfinak született de már nő vagy fordítva. Ma már semmi sem lehetetlen. Én személy szerint nem tagadom, sőt büszke is vagyok rá, szoktam takarítani és főzni is. A XXI. században egyre több férfi dicsekedhet azzal hogy van kisebb-nagyobb tapasztalata a konyhában (szerintem ez nem is hátrány), ugyanis a "gyengébbik" nem már nem annyira veszi a fáradtságot arra hogy elsajátítson egy pár receptet. Pár évvel ezelőttre szerintem mindenki tisztán emlékszik, amikor az volt az úgymond normális, ha a nő süt, főz, takarít a férfi pedig pénzt keres, és furcsának tartották ha valamelyik teendőt a másik nem hajtotta végre. Szerintem ez egy pozitívum hogy mára megváltozott.
DE
Úgy gondolom hogy egy kapcsolatban viszont ha csak egy kis időre is meg kell hogy maradjon az "alapfelállás", tehát a nő elmehessen vásárolni (akár barátnőkkel, ismerősökkel), a férfi vigye el olyan helyekre ahol nőnek érezheti magát, öltözhessen elegánsan, és ne az legyen minden hétvégén a program hogy elmennek moziba és ott ülnek 1,5-2 órát és egy szót nem szólnak egymáshoz. Vannak igenis építő jellegű programok, pl. városnézés, beülni valahova vacsorázni, nyugodt körülmények között elmenni sétálni de akár egy színházi előadás is jobb mint egy sima, hétköznapi mozi.
Természetesen ez nem azt jelenti hogy TILOS moziba járni, mert egy jó időtöltés az is, mondjuk havonta.
Viszont ugyanezt a szabadságot a férfinak is meg kell adni, ami alatt akár egy baráti összejövetelt is érthetünk.
Összegzésül tehát annyit mondanék, hogy azért félig-meddig meg kell tartani a régi szerepeket, meg kell találni azt az egyensúlyt ami mind a két félnek megfelel, és a férfi férfinek, a nő pedig nőnek érezheti magát.