Nekem jobb a telefonom bi-bi-bi!

Ebben a bejegyzésben a mai telefonokról szeretnék beszélni illetve a gazdájukról.
Manapság akárhova megyünk tömegközlekedéssel, minden második ember kezébe különböző elektronikus készüléket találhatunk. Ezek az eszközök már elengedhetetlen kellékek a mindennapokban. Nehéz olyan embert találni akinek nincs telefonja vagy nem használja.
Sajnos mint mindenben, ebben is kialakult egy amolyan versengés az emberek között ami arra kézteti az "ellenfeleket" hogy megvegyék a legújabb, legvagányabb telefonokat iszonyatos pénzekért. Mindenhol jelen van ez a versengés, pláne az iskolákban. Akinek nincsen kerete egy ilyen telefonra, vagy csak nem látja értelmét, a többi gyerek szemében visszamaradott, "gáz". Ezt nevezik kortárs nyomásnak, ami azt jelenti, hogy fel kell zárkózni a tömeghez különben számkivetettek leszünk. Szerintem az lenne a legegyszerűbb ha mindenkinek csak egy alap telefonja lenne az iskolában ami arra lenne jó hogy lehessen vele telefonálni meg sms-t írni. Több nem is kellene, ráadásul a tolvajlás is lehet hogy visszaesne, ugyanis ez egy másik ágazata a drága telefonoknak. Addig oké hogy megvesznek egy 200000Ft-s készüléket, de abba bele se gondolnak hogy mi van akkor, ha az utcán találkoznak egy olyan emberrel aki kölcsön szeretné venni a telefonjukat állandó használatra. Nem beszélve arról hogy az még a jobbik eset hogyha csak a értékek vesznek oda.
Zárásképp annyit mondanék még hogy lehet venni ilyen mobilokat, de ahogy kihozzák az üzletből már a felét se éri, és 1 hónap műlva már elavult lesz.

Fordítsuk le hétköznapi szituációra. Az apa szigorú büntetése mennyire oldja meg a testvérféltékenységből akadó konfliktusokat, bajokat? 

Nos szerintem ez kétféleképpen is elsülhet, az első az alábbi:

Az apa szigorából adódóan, a gyerek megérti, hogy amit csinált az nem jó, és nem szeretne ismét bűntetést kapni. A másik lehetőség az az, hogy a gyerek nem képes, vagy nem akarja megérteni azt, hogy a szülő mindannyiukat ugyanúgy szereti. Azt gondolom hogy az első verzió nem túl gyakori, ugyanis már kicsi korukban tapasztalhatnak számukra erre utaló jelet, például: Tegyük fel hogy 2 gyerek van a családban, az egyik legyen 10 a másik pedig 5 éves. A család elmegy fagyizni, és a kisebbik gyerkőc csak egy gombócot kap, a nagyobbik pedig kettőt. Az 5 éves ezt úgy fogja fel, hogy a testvére többet kapott, ezért őt jobban szeretik, közben ez a mennyiség különbség csupán a koron alapul. Természetesen ezt a kicsi nem érti meg, és elkezdődik a hiszti vagy sírás.

Az Én tapasztalatom a két húgom által jött létre, ugyanis nálunk is voltak már különféle nézeteltérések azért, mert a másik kicsivel többet vagy mást kapott. Természetesen a szüleink mindig arra törekedtek, hogy mindhármunknak ugyanannyi jusson mindenből, de ez nem mindig volt lehetséges.

Összegzés képpen annyit mondanék még el, hogy testvérek között mindig megvolt megvan és meg is lesz ez a rivalizálás ugyanis mindenkinek rosszul esne ha például a munkahelyén egy munkatárs többet kapna, csupán azért, mert a főnöknek jobban tetszik az illető arca.

Ha Káin az Úrra haragudott, miért Ábel ellen fordult?

Szerintem mindenki sejtheti hogy miért Ábelre súlytott le Káin. Az ok a következő:

Gondoljunk csak bele, ha a való életben egy cégnél egy viszonylag jó pozíciót töltünk be, és a főnök éppen bal lábbal kelt fel és nem úgy viszonyul a munkánkhoz mint ahogy azt elvárnánk, az emberek 95% biztos hogy nem szólna a főnöknek, mert nem tehetik meg. Ha mégis, akkor kereshetnek új munkahelyet.

Mivel idegesek vagyunk a főnök miatt, ezért valakin le kell vezetnünk a feszültséget, például a az alacsonyabb beosztott kollégánkon. Káin szerintem hasonlóan gondolkozott. Mivel a minden6ót, Istent meg sem közelíthet, ezért a hozzá legközelebb emberen tölti ki haragját. Ugyanakkor irígység is fellelhető Káinban, mint minden emberben mégha ezt nem is  fogadják el. Ez egy természetes dolog, természetesen mértékkel. Ha ez volt az ok amiért Ábel meghalt, kimondhatjuk, hogy Káin egy önző és nagyon irigy ember volt, ha testvérét is képes megölni, azért mert az Úr máshogy tekintett rá.

Bejegyzésemet egy szerintem vicces, mégis ide kapcsolódó történettel zárnám:

Többször is megtörtént már, hogy a két házörző kutyánk hevesen ugattak egy éppen elhaladó kukásautót, mikor Igor (moszkvai őr) spontán odament dühében Pamacshoz (golden retriver) és "megharapta". Szerencsére az elszenvedőnek baja nem lett sűrű bundázata miatt, de nagyon meglepődtem ennek láttán. Kíváncsi vagyok hogy zajlódhatott le Igor fejében: -Már megint itt van ez a kukásautó, Pamacs ez is a te hibád!!! vagy valami ehhez hasonló. 

Carpe diem

Mi is valójában  a Carpe diem? Miben nyilvánul meg? Nos, szertintem egyáltalán nem egy kötött műfaj, nagyon sok műben fellelhető például: Horatius Thaliachushoz, Várady Szabolcs: Horác, Punnany Massif: Élvezd! és még sorolhatnám.

Azt mondják, hogy a carpe diem egy életérzés, ami arról szól hogy élj a mának és bele se gondolj mi lesz holnap. Szerintem ezt a fajta felfogást el is kéne felejteni, mert nagy bajok származhatnak abból ha csak a mának élünk pl.: elköltjük az összes pénzünket ami később akár csődhöz is vezethez. Erre a gondolatmenetre egy idézet egy filmsztártól: " Az ember addig csináljon felfordulást, amíg tud" George Clooney.

Viszont vannak pozitív oldalai is. Ha például úgy fogjuk fel ezt az egészet, hogy éljünk a mának, de gondoljunka holnapra is, az pozitív hatással lehet életünkre.

Azt kell mondjam egyet értek Paulo Coelho-val aki az alábbiakat mondta: "Nem tudom, meddig tarthat ez az álom, de elhatározom, hogy minden pillanatát úgy fogom megélni, mintha az lenne az utolsó." Sokan nem tisztelik eléggé az életet meg ajándékokat és nem becsülik embertársainkat. Az lenne a legjobb ha mindenki úgyélné életét, mintha az utolsó lenne és akkor mindenkihálát adna minden egyes napnak amikor felkelhetett.

Számomra a carpe diem egy számban fogalmazódott meg, melyre első hallgatásra azt hittem hogy csak egy sima Rap. DE NEM. Ez a szám Punnany Massif-tól az Élvezd! Csak 3.-4. hallgatásra esett le hogy ez a szám tetszik, van értelme, mondanivalója és mindemellett ritmusos is.

Dolgozatomat egyik kedvenc magyar Kossuth-díjas íróm szavaival zátnám melyek az alábbiak: "A legfontosabb idő a jelen pillanat, a legfontosabb ember az akivel éppen beszélek. Teljesen egyetértek vele. Akárkivel beszélünk, úgy tegyük mintha utoljára tehetnénk.