Szerintem ha egy magyar ember meghallja azt, hogy Kölcsey: Himnusz, vagy azt hogy Vörösmarty: Szózat legalább az első két versszaknak eszébe kell jutni, ha nem többnek. Szerintem ez a két mű az alapismeretek közé tartozik. Ebben a portfóliós feladatban a két költemény hasonlóságairól illetve a különbségeiről kell „filozofálni”.

Először is kezdeném a hasonlóságokkal. Alapvetően a két szerzemény műfaja megegyezik, tehát óda. Mind a kettő a reformkori romantikában keletkezett, szerkezete keretes, de a keret változik. Az előbb említett kereten belül a történelmi tetteket eleveníti fel. Mind a három idősík fellelhető a művekben, ezalatt a múltra, jelenre és a jövőre gondolok. Gondoljunk csak bele, mind a kettőben olvashatunk a magyarok keserves múltjáról, de a jobb kor eljövetelére is találunk példákat. A hangvétel emelkedett, ami azt gondolom, hogy inkább a lírai műfajban található meg. Mindenképpen buzdító költeményekről beszélünk, a nemzetet próbálja megragadni, felrázni. Nem érdemel-e jobb sorsot a magyarság? Emellett foglalkozik is a haza sorsával. A borzasztó múltat egyik műben sem érezzük megalázónak, sokkal inkább dicsőítőnek, fő a pozitív gondolkodás. A magyar történelem főbb eseményeit is megtalálhatjuk benne, természetesen nem az összeset, mert arra egy könyv sorozat sem lenne elég.
Mivel olyan költeményekről van szó, amik a romantika korában készültek,  az időszaknak megfelelő képeket tapasztalhatunk benne.
Bevallom a szózat tanulása vagy inkább felelevenítése tovább tartott mint, gondoltam ennek oka szerintem a szórendcseréknek is köszönhető, nem beszélve a költői képekről (metonímia, megszemélyesítés, metafora).
A hasonlóságok végén az utolsó versszakokat emelném ki, tehát:

Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A multat s jövendőt!
                               (Hymnusz)

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

                               (Szózat)

Ami azért érdekes, mert az utolsó négy sor mindkettőben megegyezik a második négy sorral, ezzel nyomatékot adva tartalmuknak.

Azonban majdnem ugyanez lelhető fel az ismétlődő sorok előtt is, annyi különbséggel, hogy ott átfogalmazott , de szinte ugyanazzal a jelentéssel bíró sorokkal találkozhatunk.

Írásomat a különbségekkel folytatom. Mindig Kölcsey művének tulajdonságaival fogom kezdeni.  Időben közel született a két költemény, azonban a Himnusz a reformkor küszöbén (1823) a Szózat pedig a reformkor megtorpanásakor (1836) keletkezett. A beszélő ebben az esetben egy XVI. századi énekmondó szerepébe bújik (a lírai én csak könyörögni tud, cselekedni nem) a másik esetben pedig a közösség egyik tagja, beleolvad a közösségbe. A megszólított nem más, mint Isten, a másik oldalt pedig a nemzet. A Himnusz inkább a címzetthez fohászkodik ellenben a Szózat inkább kicsit „durvább”, követeli a hűséget. Nagyon fontos hogy Kölcsey művében a magyarság a tárgy, és Isten az alany lásd: „Isten áldd meg a magyart…”. Vörösmartynál tárgy nincs, az alany a magyarság lásd: „Hazádnak…légy híve, oh magyar…”.
A két szerzemény szerkezete sem hasonló: A B A’ és A B A’ B’ A’’
És vajon melyik az a két mű ami az írókat ezekre a sorokra kéztették?

Zrínyi: Szigeti veszedelem (Kölcsey) és Balassi: Egy katonaének (Vörösmarty)
A Himnusz verselése szimultán, ütemhangsúlyos, időmértékes (trochaikus) a Szózaté pedig jambikus.
A rímeket szeretném még  megemlíteni, ugyanis azok sem hasonlóak. Az előbb készült műben keresztrímek vannak, az utóbbiban pedig félrímek.

Azt kell mondjam kezdetben kicsit féltem ettől a feladattól, hogyan is fogom én ezt megvalósítani és megfogalmazni, de így a végére azt kell mondjam nem volt vészes.